Hegedüs-díj

A díjról

A Hegedüs-díjat 2004-ben alapította az intézet az 1999-ben elhunyt Hegedüs András emlékére, aki alapítója és első igazgatója volt az 1963-ban MTA Szociológiai Kutatócsoport néven megalakult intézetnek.
 
A Hegedüs-díjjal kitüntetettek névsora
 
2008 - Losonczi Ágnes
2007 - Lőcsei Pál
2006 - Szántó Miklós
2005 - H. Sas Judit
2004 - Márkus Mária

Hegedüs András életútjának főbb állomásai

    Szilsárkány, Sopron vármegye, 1922. október 31. – Budapest, 1999. október 23.
  • 1941-ben érettségizett a soproni evangélikus líceumban;
  • Ősztől a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát látogatta két éven keresztül;
  • 1942-ben ismerkedett meg Donáth Ferenccel és Szalai Bélával, akik formálták politikai érdeklődését, s szerepük volt abban, hogy Hegedüs még abban az évben tagja lett az illegális kommunista pártnak és részt vett az egyetemi szervezet kiépítésében;
  • 1944 augusztusában letartóztatták és két év fegyházbüntetésre ítélték, de november végén sikerült megszöknie;
  • 1945-1947-ig előbb tagja, később a MADISZ országos titkára;
  • 1945. június 24-én a Dunántúl képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálták és ott volt az üléseken;
  • 1947-ben házasodott, felesége Hölzel Zsuzsanna volt és hat gyermekük született;
  • 1948-tól 1949-ig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mezőgazdasági és szövetkezeti osztályának munkatársa;
  • 1949-től 1951-ig vezetője;
  • 1950-1951-ben az MDP Központi Vezetősége Titkárságának tagja;
  • 1951-1956-ban a KV, a PB, a Titkárság és a Szervező Bizottság tagja;
  • 1951. november 3-tól 1952. január 5-ig földművelésügyi miniszter-helyettes;
  • 1952. január 5-től június 6-ig az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere;
  • 1952. június 6-tól 1953. július 4-ig az állami gazdaságok és erdők minisztere;
  • 1953. július 4-től 1955. április 18-ig a Minisztertanács első elnök-helyettese;
  • 1953. július 4-től 1954. október 30-ig földművelésügyi miniszter;
  • 1955. április 18-tól 1956. október 24-ig a Minisztertanács elnöke;
  • 1956. október 24-én, miután aláírta a magyar kormány kérelmét a szovjet csapatok behívásáról, a nép és kormányának követelésére kénytelen volt átadni a hatalmat Nagy Imrének;
  • 1956. október 28-án az ő, és Andropov közbenjárásával valamint támogatásával Gerő Ernővel, Bata Istvánnal, Piros Lászlóval és családjával együtt elhagyta az országot és Moszkvába menekült;
  • 1957-1958-ban a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársaként tevékenykedett;
  • 1956 novemberében az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága kizárta a pártból, majd 1957. március 9-én az Országgyűlés parlamenti mandátumaitól is megfosztotta;
  • 1958 szeptemberében tért haza;
  • 1958-tól 1961-ig az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa;
  • 1961-1963-ban a Központi Statisztikai Hivatal elnök-helyettese;
  • 1963-1968-ban az általa alapított MTA Szociológiai Kutatócsoportjának igazgatója és a Valóság című folyóirat szerkesztője;
  • 1968-ban másokkal együtt Csehszlovákia megszállása ellen tüntetett, ezért elbocsátották a szociológiai kutatócsoport éléről;
  • 1968-1973-ban az Ipargazdaságtani Kutatócsoport tudományos főmunkatársa;
  • 1966-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára;
  • 1973-ban eltérő politikai és ideológiai nézetei miatt kizárták az MSZMP-ből;
  • 1973-1974-ben a Taurus és a Kontakta gazdasági tanácsadója;
  • 1975-től 1982-ig rokkantsági nyugdíjas;
  • 1982-től 1988-ig nyugdíjasként a Közgazdaság-tudományi Egyetem tanáraként dolgozott;
  • 1990 nyarán megalakította a Munkás Akadémiát, amelynek elnöke volt 1999-ben bekövetkezett haláláig.
Az életút forrása: Wikipédia
 
 
© 2008. MTA Szociológiai Kutatóintézet. Minden jog fenntartva.