Kultúrakutatások

Kapitány Ágnes

Kapitány Gábor

Az intézeti kultúrakutatások a mindennapi élet-, az emberi érintkezés-, valamint a politikai- és munkakultúrát is magában foglalják. A mennyiségi mutatók sok tekintetben nem relevánsak a kultúra állapotának felmérésében, ezért a kultúrafogalom komplex megközelítést kíván. Az elemzésnek figyelembe kell vennie a technikai/technológiai változások hatását, a világban végbemenő paradigmaváltozásokat, Magyarország tekintetében az EU-csatlakozás, a piacgazdaság dominánssá válásának következményeit, a magyar társadalom többdimenziós kulturális megosztottságát, és természetesen a jelenlegi világgazdasági válság következményeit. A változásfolyamatok ellentmondásosak, gyakran ugyanazok a tendenciák egyszerre pozitív és negatív következményeket hordoznak. A digitális kor kultúrájának kialakulása egyfelől a nyilvánosság behatolását jelenti az intimszférába, másfelől az egyén megnövekedett lehetőségeinek a nyilvánosba való bekapcsolódását. Ez nagyobb manipulációt, az információ kontrollálásának csökkent lehetőségét, a digitális szakadék növekedését, egyes csoportok (idősek, szegények, aluliskolázottak, munkanélküliek) leszakadását jelentheti. A kultúraterjesztésben pozitív fejlemény az önkéntes kultúraterjesztés speciális új formáinak megjelenése, az interaktivitás, a helyi társadalmak megnövekedett szerepe, valamint a racionális kulturális intézményrendszer multifunkcionálissá válása is, de negatív következmény a települési egyenlőtlenségek növekedése, az állam kultúraközvetítő szerepének csökkenése, „közszolgálatiságának” elégtelensége. Az egyes fogyasztói igények specifikusabb igénybevétele, és a kultúraközvetítés rugalmasabb módszereinek kialakulása mellett megfigyelhető egyes társadalmi csoportok kiesése a megnövekedett munkanélküliség miatt, valamint a munkahely kultúraközvetítő és integratív szerepének csökkenése. Megnövekedett a vizuális- és a mozgáskultúra szerepe, megjelentek a technikai és szemléleti változások által felkínált eszközök a hendikepesek számára, ugyanakkor negatív fejlemény az élethez való viszony általános virtualizálódása; s a művészet társadalomértésben és értékközvetítésben betöltött szerepének visszaszorulása. Növekszik a nemzetközi nyitottság, de ez a kulturális diverzitás csökkenéséhez vezethet. Veszélyes tendencia a növekvő értelmiségi elvándorlás és az ezzel is kapcsolatos perspektívahiány, holott éppen a kultúra életképessége szempontjából a ma túl-domináns jelenorientáció mellett rendkívül fontos lenne éppen a hosszabb távú perspektíva-tudat megerősödése. A növekvő megosztottság egyértelműen kultúraromboló hatású. Egy új kulturális stratégia súlypontjai lehetnének: a civil társadalmak kultúratámogatása; a politikai-kulturális megosztottság tompítása; a társadalmi tudatosság lehetőségeit növelő művészet, tudomány és oktatás fokozott támogatása; a különböző hatásokat integrálni képes nemzeti kulturális hagyományok védelme; valamint egy olyan szemléleti változás, amely tudomásul veszi, hogy a kultúra nem „szabadidős tevékenység” és a társadalom szempontjából ezért alapvető a munka és a kultúra összekapcsolásának fontossága is.